Hidd

felégetném, úgy felborítanám
a torz, báb világ rossz szokásait
nem fáj már, csak lassan mar a láz
egy álom ami kihasítja az igazság
arcait

rebeg belül a szívbillentyű
agyvelő te feledj mindent
nem megy tovább
legyen egyszerű szeretni minket

áradó homály lazíts el
ostoba, korcs ez a merevség
frissítsd föl fülledtségemet
repíts a magasba áramló szél

ez a ködbeveszettség idegesít
a törvény rossz hogy:
így kell lennie
nem létezik hogy nincs menekvés
mindenkinek van valamije

én eldobnék bármi drágát
légy kegyelmes a lelkemet vidd
isten csak szánd meg az árvát
aki ölne is csak végre hidd