Dalszöveg
(1. Verze)
Hosszú volt a csend, de a nyár visszahozott téged,
Úgy tűnt, a régi sebeket begyógyította az élet.
Újra nevettünk, minden percet együtt töltöttünk,
Azt hittem, a múltból végre valami újat építettünk.
Még a karácsonyt is együtt vártuk, mint két jó barát,
A fények közt nem láttam a szíved valódi falát.
Ott ültünk a fa alatt, és minden olyan kerek volt,
Nem tudtam, hogy a közös egünkön ez az utolsó folt.
(Pre-Chorus)
Aztán jött az a buli, a fények és a zaj,
Senki nem hitte volna, hogy a végén jön a baj.
Egy buta szó, egy rossz mondat, és minden megfagyott,
A vita után csak a feszültség és a seb maradt ott.
(Refrén)
És én ott, a romok közt, mindent elmondtam neked,
Hogy a barátnál már régen többet jelent a neved.
De azóta a telefon néma, a kijelző sötét,
Te pedig hallgatással húzod meg a határt és a végét.
Azt hittem, elbírjuk az igazat, bármennyire fáj,
De csak a csend válaszol, és a fagyos január.
(2. Verze)
Fura, hogy pár napja még közös volt a holnap,
Most meg a szavaim a semmibe hullanak és megkopnak.
Egyoldalú üzenetek, amikre nem jön válasz,
A némaságodnál nem létezik súlyosabb panasz.
Lehet, hogy megijesztett, amit bennem láttál,
Vagy a vallomásommal a barátodat is elvittem?
(Bridge)
Bárcsak megmaradtunk volna az ünnepi békénél,
Hogy ne mondjam ki, amit a szívem rejtett mélyre.
De a barátságunk már nem ugyanaz a játék,
A vallomásom lett a legrosszabb ajándék.
(Outro)
Még nézem a képeket... a karácsony fényét...
De már csak a jeget érzem... az utunk legvégét.