Magányos pad a fényben

…..és az ablakon beleset a Nap,
kíváncsi fényszemével éppen ott,
meglátott egy faragott, vén padot,
ki magányában lehet csak arra vár,
hogy egy megfáradt vándor rátalál.

Egy terem elhagyott zugában,
hol az ablakszem üveges tekintetében
fénymosoly csillog, és emlék pára leng,
miben fürdött nemrég megannyi szerelem,
hol megannyi magányos költő lantja peng.

Annyi mindent látott már,
rablót, pandúrt, elhagyott szeretőt,
látta az élet véres zivatarát,
ezernyi emlék lengi körül a csendben,
és hallgatja a múló idő néma szavát.