Dalszöveg
Gyerekként csak csendben tűrtem,
Most meg szúr a hangom, mint egy tőr benn.
Minek pofázol rólam ennyit?
Ha az életed csak pletykákból telik.
Állandóan csesztetsz, de nem látsz át,
Nem tudod, ki vagyok, csak a szád jár.
Nem kértem a tanácsod, se a haragod,
De most hallgasd végig a haragom!
Ez a dal most rólatok szól,
Akik mindig csak dobták a szót,
Minden hibámba belerúgtatok,
De én abból is falat raktam, látod?
Nem kell a véleményed,
Az életet én vezetem, érted?
Most már nem vagyok gyerek,
És nem félek attól, amit mond a "kedves" nevetek!
Kritika jön, de nem kérdeztek,
Közben a hátam mögött meg vérzek.
Miért fáj nektek, ha boldog vagyok?
Tán az, hogy már nem vagyok az, akit baszhattok?
Sose voltatok ott, mikor kellett,
De most osztjátok, mintha ti neveltetek.
Nevetnek rajtatok a könnyeim,
Mert már nem félek a véreim.
Ez a dal most rólatok szól,
Akik mindig csak dobták a szót,
Minden hibámba belerúgtatok,
De én abból is falat raktam, látod?
Nem kell a véleményed,
Az életet én vezetem, érted?
Most már nem vagyok gyerek,
És nem félek attól, amit mond a "kedves" nevetek!
Nézel rám, mintha nem tudnám, ki vagy,
De a mosolyod mögött csak mérgező szavak.
Úgy teszel, mintha értenél engem,
Közben csak azt várod, mikor esem el megint.
De nem adom meg neked ezt az örömöt,
Felállok százszor is, ha kell, különbözök.
Már nem fáj, amit mondasz rám,
Mert a hangom erősebb, mint a vád!
Kicsi voltam, de már nem vagyok,
Lépésről lépésre nőttem nagyra, tudod.
A múlt nem köt le, a jelenben élek,
És minden mondatom most már rólam beszél, érted?
Ez a dal most rólatok szól,
Akik mindig csak dobták a szót,
Minden hibámba belerúgtatok,
De én abból is falat raktam, látod?
Nem kell a véleményed,
Az életet én vezetem, érted?
Most már nem vagyok gyerek,
És nem félek attól, amit mond a "kedves" nevetek!