Kerta krónikája

Yo, ez Kerta, Árpád-kori falu,
Ősi név, papíron még a múltba kalauzol.
Hunyor-patak partján halomsír,
Római cserép, spirál, múlt a szívemben él.

Várcsalit-puszta, földhát, nyom a mélyben,
Történelem lüktet, mint beat a vérem.
Kinizsi birtoka, nagyúr a tájon,
A nép dolgozott, vérrel, imával, hajón.

Kerta, ébredj, múltad nem hal meg,
Romokon nőtt új élet, ez szellem benned.
Pestis, török, tűz, harag,
De Kerta maradt, Kerta marad!

Parasztláz a tájon, forr a düh,
Somló környékén szikra a tűz.
Horváth, Csóron, Békássy, Hagymásy,
Sárkány család, írták a lapot, nem másik.

Pestis jött, vitte a népet,
Török után maradt rom, füst és kétség.
Házak üresek, föld némán hallgat,
De új élet kelt, ahol múlt porba csapott.

Kerta, ébredj, múltad nem hal meg,
Romokon nőtt új élet, ez szellem benned.
Pestis, török, tűz, harag,
De Kerta maradt, Kerta marad!

Vázsonykő vára néz a hegyen,
Zicsi birtok, a föld a kezeden.
Földesúr, paraszt, vérrel vetett,
Ez a sztori a szívben, múlt ne feledd.

Új kor jött, új fény, új arc,
Devecseri járás, itt dobban a harc.
Egy nép, három hit, közös az ég,
Római, református, evangélikus lét.

Ez Kerta, ahol a múlt nem álom,
Kőbe vésett sztori, minden házon.
Árpád-kor üzen: maradj, ne félj,
Aki gyökérrel bír, az él, az él!