Dalszöveg
„Fáradt fény”
1. versszak:
A hajnal rám csorog, mint egy álmos víz,
A testem ébren, de a lelkem még ott is,
Ahol a tegnap megfogta a kezem,
És elengedett, mikor nem figyeltem.
Lépteim súlya már nem is az enyém,
A csend mögött valaki fújja a zeném,
Szemeimben szürke köd, nem látok át,
Minden perc egy lassú, végtelen sztrád’.
Refrén:
Fáradt vagyok, de nem csak testben,
Elfáradtam benn a csendben,
Álmok égnek a szemem mögött,
De már nem tudom, mitől ragyogok.
Fáradt fény az égen,
Nem vár senki már a végén,
És ha el is érek valahova,
Lehet, hogy pont önmagamba.
2. versszak:
A kávé íze már nem ment meg ma sem,
A szívem kattog, mint egy régi gép belseje,
A tükörben arc — ismerős, de idegen,
Mosoly helyett egy halk kérdőjel bennem.
A napok egymásba folynak, mint festék,
A falon régi tervek, mind eltévedt remék,
Mégis tovább megyek, mert mást nem tudok,
A fáradtság lett az otthonom, ahol lakok.
Refrén:
Fáradt vagyok, de nem csak testben,
Elfáradtam benn a csendben,
Álmok égnek a szemem mögött,
De már nem tudom, mitől ragyogok.
Fáradt fény az égen,
Nem vár senki már a végén,
És ha el is érek valahova,
Lehet, hogy pont önmagamba.
Híd:
És néha még érzem, hogy dobban valami,
Egy apró tűz, ami nem akar aludni,
De minden lélegzet egy újabb harc,
Hogy fel ne adjam, mielőtt rám szakad.
Utolsó refrén (lassan):
Fáradt vagyok, de élek még,
Kicsit repedten, de egész,
Ha lehunyom a szemem ma éjjel,
Talán pihen a világ velem.