A TAVAZ CSODÁJA

Ülök a fa alatt, suttognak levelek,
tavasz emlékéről boldogan csevegnek.
Kipattantak rügyek a Nap melegére,
ezernyi levélke a fák örömére.


De szép volt a tavasz langyos illatával,
simogató fénynek csodás világával.
Éneklő madarak titkos csevegése,
szerelmes párjaik édes keresése.


Átölel a csend a fának árnyékában,
édesen borzongok az emlékvilágban.
Szívem beleremeg tavasz emlékébe,
ajkam imát rebeg, felszálljon az égbe.


Tavaszra emlékszem, Isten csodájára,
megköszönöm Neki, hogy tavaszt csinálta.
Tavasznak csodája élet születése,
gyönyörű a tavasz újra átélése.


Újra jön a tavasz a hideg tél után,
feléled ember a földi élet múltán.
Örök tavasz várja egy másik világban,
érdemes hát hinni tavasz csodájában.