Dalszöveg
Te csendből épülsz, én fényből,
két világ, mégis egy vérből.
Te szó nélkül szeretsz, mélyről,
én rezdülésből, reményből.
Te falakat őrzöl magadban,
én ablakot nyitok a napban.
Te a távolban lélegzel,
én benned élek, észrevétlen.
Nem kell szó, ha a szív figyel,
nem kell ígéret, ha a fény kísér.
A szeretet nem kér, csak van —
ott rezdül minden pillanatban.
Ha csend vagy, én hallgatok,
ha félsz, én maradok.
Nem birtokollak — ölellek,
nem változtatlak — emellek.
Te a csendben tanítasz hinni,
én a szívből tanítok élni.
Két út, két erő, egy forrás,
ahol a lélek végül hazatalál.