Dalszöveg
Lábam a stégen, a bot már kész,
A nap még alszik, de bennem a rész.
Kávé a kézbe, csend van, béke,
A harcsa mélyen – de ma felnézne.
Nem sietek, ez nem verseny,
De tudom, a sors ma nekem zengett.
Nem számít szél, se az esőcsík,
Aki vár, az visz – aki kap, az visít.
[Refrén]
Ez harcsa chill – nem kell a fesz,
A nyugalom jön, ha a szíved tesz.
Ez nem csak hal, ez életkép,
Aki figyel, annak jön a mélyből a szép.
[Verze 2]
Más posztol a városban, én meg itt,
A csönd nekem hangos, a víz meg hitt.
A kapás ritka, de pont ez a lényeg,
Minden nagy dolog, előbb kér türelmet.
És ha ma nem jön, hát majd holnap,
Aki szenvedélyből él, az nem mondhat stop-ot.
Mert nekem ez több, mint sima pecázás,
Ez szív – ez sors – ez harcsavadász!
[Refrén]
Ez harcsa chill – nem kell a fesz,
A nyugalom jön, ha a szíved tesz.
Ez nem csak hal, ez életkép,
Aki figyel, annak jön a mélyből a szép.
[Bridge – elmélkedős rész]
Van, aki hajt, csak hajszol, fut,
De én a víz tükrén látom az utat.
Ez nem versenypálya, ez nem buli,
Ez a part az, ahol önmagad súlya nem nyom, csak húz ki.
[Záróverze]
És mikor végre meghajlik a bot,
A szívem dobban, a harcsa ott.
Nem kell a taps, se a nagy közönség,
Csak én meg a hal, és a belső hősség.
[Refrén – zárásként halkabban, chillesen]
Ez harcsa chill – nem kell a fesz,
A nyugalom jön, ha a szíved tesz.
Ez nem csak hal, ez életkép,
Aki kitart, annak jön a mélyből a szép...