Vallomás

Téged akarlak minden hibáddal, de félek,
mert nem vagy játék, nem vagy gyerek.
Ha elbukom, vége mindennek,
és talán nem is szeretsz engemet.

Annyiszor estem már más karjába,
most csak állok egy csendes határba.
Nem tudom, mi fájna jobban,
ha bántanál vagy néznél némán.

Bennem nincs hely újabb bukásnak,
a és félek túl nagy lesz az ára.
Mégis van benned valami fény,
amitől félek mert úgy érzem magam mint rég.

Téged akarlak minden hibáddal, de félek,
mert nem vagy játék, nem vagy gyerek.
Ha elbukom, vége mindennek,
és talán nem is szeretsz engemet.

Néha a csend a leghangosabb,
Néha a csend a legbájosabb.
Szívem zárva, érted dobban,
Szívem zárva, érted szólal.