lanyaimnak

Szofi – te vagy a hajnal a szívemben,
Lilien – mosolyod ébred a fényben.
Emília – hangod a szélben,
Izabella – csillag az éjben.


Ahogy nőttök, érzem a ritmust,
Az én szívem örökké itt van,
Nem számít, merre megy az utunk,
Mindig hazavisz ez a dallam.


örökre szeretlek,
Szofi, Lilien, Emília, Izabella – veletek.
Bármerre sodor a szél, bármerre visz az út,
Az apátok szíve mindig hazajut.


Szofi – a nevetésed dallam nekem,
Lilien – álmom, ha becsukom szemem.
Emília – fénye vezeti léptem,
Izabella – te vagy az életem.


Ahogy nőttök, érzem a ritmust,
Az én szívem örökké itt van,
Nem számít, merre megy az utunk,
Mindig hazavisz ez a dallam.

örökre szeretlek,
Szofi, Lilien, Emília, Izabella – veletek.
Bármerre sodor a szél, bármerre visz az út,
Az apátok szíve mindig hazajut.


Ha sírsz, én vagyok az ölelés,
Ha nevetsz, én vagyok a fény.
Ha távol vagyok, akkor is itt vagyok,
A dalomban mindig hazajöttök.

örökre szeretlek,
Szofi, Lilien, Emília, Izabella – veletek.
Az idő megy tovább, de a szív nem hazudik,
Apátok itt van, örökké veletek marad.
Yeah, örökké veletek…
Mindig veletek…