Modern kori western

Ez a dal most arról mesél,
Az ember hallgat, fütyül a szél,
A tér közepén szemben állunk,
És már csak egy jelre vártunk.

Az egyik te vagy, én a másik,
Nyár van, csak a lelkünk fázik,
A Vén Kaszás ott áll köztünk,
Miközben mi fegyvert töltünk.

Ha hátralép, az lesz a jel,
Most a percet túlélni kell.
Meddig lesz a fegyver néma?
Ez ugye csak egy rossz tréfa.

Bridge:
Csak a szemembe nézz,
Én is a szemedbe nézek,
Kiderül mennyit érsz,
És hogy én mennyit érek.

Refrén:
A ravaszon az ujjunk ott van,
A szívünk még mennyit dobban?
Döntened kell, én is teszem,
Velem leszel, vagy ellenem?

Hogyha rám lősz, én is lövök,
A kaszás meg rajtunk röhög.
Neki vicces ez az egész,
Ne rá, hanem szemembe nézz.

Most először láss meg engem,
S dugába dől összes terve.
Furcsa érzés aprót sercen,
Még itt más is mintha lenne...

Érzed te is jelenlétét?
Értünk adta egykor vérét.
Na most mond meg, ez a hála?
Könnye hull a föld porába.

Bridge:
Csak a szemembe nézz,
Én is a szemedbe nézek,
Kiderül mennyit érsz,
És hogy én mennyit érek.

Refrén:
A ravaszon az ujjunk ott van,
A szívünk még mennyit dobban?
Döntened kell, én is teszem,
Velem leszel, vagy ellenem?
A ravaszon az ujjunk ott van,
A szívünk még mennyit dobban?
Döntened kell, én is teszem,
Velem leszel, vagy ellenem?