Szerelem régen

Nézem a szemed
kék tenger az és benne
szerelem tűz ég,
rózsás fellegek
és együtt úszunk vele
ahogy réges-rég.

Fent a Nap sütött
fák virága hullt reánk
és szirom ágyon,
lelkem lelkedet
úgy ölelte szorosan
mint csendes álom.

…..és a zöld fűben
néztük a felhők táncát
arcodon mosoly,
piros rózsa nyílt
szemedben könny ragyogott
érzelem folyó.

Meg állt az idő
csak néztelek örömmel
a tavasz fénye
szárnyát bontotta
mint tündér két szívre ott
bilincset rakott.

Törékeny kötés
és ahogy lenni szokott
el bújt a Nap is
egyhangú szürke
felhők nem táncoltak már
hullt a levél is.

Keresném újra,
sebemre tapasz legyen
fátylas emlék kép
rajta másmilyen
könny ragyog fel a múltból
éreztem, hogy szép.

De hiába már
az a tavasz el múlt rég
a fény is zavar
deres reggelen
jég gyöngyből fűz takarót
csendben betakar.