Romokon állva

[Verze 1]
Felkelek, megint ugyanaz a kör, a világ pofán vág, a számla meg nő.
Álmok elrohadtak a sarokba rakva, a valóság röhög, miközben tapos a sárba.
[Refrén]
Az élet szopás, ezt mindenki tudja, ha nem bírsz nevetni, a bánat lefutja.
Fogcsikorgatva tolom a napokat, mert a szívem üvölt, de az agyam hallgat.
[Verse 2]
Barátból árnyék, ígéret kamu, a jövőm papíron se marad úgy.
Mégis megyek mert nincs más út, vagy összetörsz, vagy talpra állsz, testvér, döntsd el most!
[Refrén]
Az élet szopás, ezt mindenki tudja, ha nem bírsz nevetni, a bánat lefutja.
Fogcsikorgatva tolom a napokat, mert a szívem üvölt, de az agyam hallgat.
[Híd]
Nem vagyok szent, nem vagyok példakép, csak egy ember, aki ordít, hogy még! Ha kell, káromkodom az ég felé, baszd meg világ, de nem viszel el még!