Tiszar

Ha az életem kudarc lenne, akkor én is tiszás lennék. Minden poszt alá beírnám, hogy a Fidesznek mennie kell, és mindenért a kormányt hibáztatnám. Annyit tennék magamért, hogy rendszerváltó kártyát vennék, és ezután nemcsak elvárnám, hanem reménykednék is abban, hogy majd a kormány megoldja helyettem az életem.

Van az a pont, amikor az ember már csak röhögni tud. A tiszások úgy osztják az észt, mintha a világ összes igazsága az ő zsebükben lenne, miközben rendszerváltó kártyát vásárolnak, meg lépésekért fizetnek egy olyan fickónak, aki pár hónapja még a NER része volt, és hirtelen megvilágosodott, miután kitették. És ők beszélnek másokról, hogy elvakultak? Na ne már.

Azt mondják, a Fidesz csak azért nyer, mert az emberek agymosottak, idősek és csak tévét néznek. Ez a legolcsóbb, legigénytelenebb kifogás, amit csak fel lehet hozni. Lehet, hogy ez a mese jól esik a saját kis buborékukban, de a valóság bonyolultabb. Az emberek nem hülyék: mérlegelnek, döntenek, és sokan egyszerűen úgy érzik, a Fidesz biztosabb alapot ad, mint az örökké veszekedő, ötlettelen ellenzék vagy a most felbukkanó „megváltók”.

Az, hogy valaki TikTokon, Facebookon és vidéki fórumokon harsányan beszél, nem kormányzás. A szelfizés nem program, a kocsiban ülve live-olás meg nem teljesítmény. Addig mindenki hiteles, amíg nem kerül döntési helyzetbe. Aztán majd ott dől el, hogy ki mennyit ér.

Szóval ha tényleg azt hiszik, hogy a politikai érettség ott kezdődik, hogy pénzért vesznek motivációs kártyát egy volt kormánytisztviselőtől, akkor ne másokat agyhalottozzanak. Mert az baromi visszás.

A stílusukról annyit, hogy csak szimpla tiszás gyökerek. És nem szükséges reklámozni, mert mindenki tudja, hogy csak az értelmi szintjüknek köszönhetően szektások.