Tenger

a hold a halak csontjain
feszülni - ernyedő damaszt,
itt sirályok ott vattafelhők
amott a csend ólai -
fehér sebek az alkonyi húsban
de mitől ez a ragyogás
a se sárga se kék se zöld szeplőtelen kiáramlása
hogy fáj reszketek érted
kibomlik-e itt a fű varsából
megfeszülnek-e a fennsík inai
meglódulnak-e az öblök
az ízületek csontok az idegek
színesednek-e hozzád
és hallgatok-e mégis
ha a tenger combizmait szétfeszíti a Sötét