Dalolnék én, már nincs kinek, Érzéketlen lett e zord világ. A süket fülekben csend zizeg, Ott nem dalol, csak gazvirág. Száraz kórókat ringat a szél, Mezőkön sírnak a virágok. A dal is zokogva keresgél, Én talán hiába kiáltok. Virágzott a kert s az értelem, Mit ellopott ezerszer gonosz. A tánccipők némán hevernek, A szívünk ezért már fuldokol. A balettet én úgy szerettem, Az álom tánca volt nagy gyönyör. Lepkék pilletánca volt mese, A hiánya szépnek úgy gyötör. Álom keringett a deszkákon, De világ törte az álmokat. Mégis keresném a színpadon Fegyverek helyett a táncokat!