VÁRAKOZÁS

Hazám e föld, hol ősök álma ébred,
Ezernyi álom itt lebeg s remél,
Talán jövőt hoz égi, tiszta szél,
S a síri hant porán kinő az élet.
Eső locsolja, s éltet újra szépet,
A szenny helyett borít be tisztaság,
S a gazt a tűz remegve várja már,
S a régi bűnök így a lángban égnek.
E tűzre várok én, s az égi szélre,
Fohászban ott örök remény s a vágy;
Naponta kérdem, érkezik talán,
A szép tavasz virágja hozza végre?
A Golgotára gondolok magányban,
Reményem ébred így, a hírre várva.