Öregszik az idő, napok ráncosodnak, Elszállott évek a múltról ábrándoznak. Távoli időkből ébrednek emlékek, Felkeltik emberben a régi meséket. Meseország nyílik, álmok világából, Virágok díszítik álmok csodájából. Színesek az álmok ebben a világban, Sétálni szeretnék álmok országában. De szép lenni újra, ha királyfi lennék, A meseországban királylányt találnék. Szemében meglátnám napfény csillogását, Érezném kezében a szív dobogását. Valóság, vagy álom, az emlék elrejti, Álomnak a titkát a szív nem felejti. Álmodik jövőről, átélni a csodát, Újra megtalálni a mese országát. Keresem országot, kitárva kapuját, Idő kapuján át, a mindig várt csodát. Idő öregedve, építgeti utat, Remény kapuján át mutatja az utat.