Szomorú dallam

(versszak 1)
Várj, vagy fuss
És énekeljük azt a régi klasszikust
Sírjuk vissza rá az üres zsákutcát
Sírjuk vissza azt, ami tán nem volt
De megszépítjük újból
Barátom, de várj, vagy fuss
Hogy ne keressek olyat, ami mélabús
Hogy ne üljek a tűznél, hogyha erre fúj
Hogy megmaradjunk olyannak, mint régen
Egy régi dallam csattog a szélben
(refrén)
Igen, lehet, vártalak!
De borús lett az éjszaka
Igen, lehet, fáradtnak tűnök
De nem megyek még haza
Igen, lehet, pont úgy, pont még
Újra esek hibába
De emlékszek rá, hogy
Azt mondtaaaaaam, hogy
Kutatom a boldogságot
Mennyire kár, hogy ez nem ilyen egyszerű
Fognám örökké az ifjúságot
Mennyire kár, hogy ez nem ilyen egyszerű
És talán ez a rendje
Hogy addig megyek szembe
Míg önmagamat elveszítem
Kérlek, vááááááárj rááááááám
Mennyire kár, hogy ez nem ilyen egyszerű
(versszak 2)
Babám, várj
Vagy fussál
Én nem várom, hogy megszeretni próbálj, nem tudnál
Nem várom, hogy rólam beszélj szépeket
Ódákat elzengjetek
A barátokkal éljetek
Aszerint, hogy mit tanítottam neked
A kutyák látják, ahogy félsz tőlük
Ők is érzik, hogyha gyűlölettel nyúlsz értük
Ez csakis az én bűnöm
Hogy számolom a perceket
És élni próbálok
Úgy, ahogy élni nem lehet
(refrén)
Igen, lehet, vártalak!
De borús lett az éjszaka
Igen, lehet, fáradtnak tűnök
De nem megyek még haza
Igen, lehet, pont úgy, pont még
Újra esek hibába
De emlékszek rá, hogy
Azt mondtaaaam, hogy
Kutatom a boldogságot
Mennyire kár, hogy ez nem ilyen egyszerű
Fognám örökké az ifjúságot
Mennyire kár, hogy ez nem ilyen egyszerű
És talán ez a rendje
Hogy addig megyek szembe
Míg önmagamat elveszítem
Kérlek, várj rám
Mennyire kár, hogy ez nem ilyen egyszerű
Kutatom a boldogságot
Mennyire kár, hogy ez nem ilyen egyszerű
Fognám örökké az ifjúságot
Mennyire kár, hogy ez nem ilyen egyszerű