Ma hallod újra égiek dalát, a tiszta ég mi könnyeket fakaszt megáldja ő a földi jászolyát, s ez embereknek éltető malaszt. Te zöld fenyő, te pislogó szemű, te minden évi csillogó ruhás, az érkezésed ékes egyszerű, mi nagy szemekben édes ámulás! Születni oly csodás a messze fény, s ki hozta... hozta mirha illatát, tanács, mi bölcs - a suttogó remény: "Ni!- Atyja földre küldte csillagát." - Ezüstfenyő...fehér fenyőcske jő Kiért ma csend, a béke földre ért. A tiszta nő igaz szülöttje Ő, Kitárja két kezét az ég felé.
Szeretni kéne ezt az éjszakát, Az Istenünknek egyszülött fiát! Szeretni jó a csillag éjszakát, a hit reménye adja önmagát!