Dalszöveg
Valahol az utcán, kiskutyaként,
Télen-nyáron, fázva kóborolt,
Senki sem látta, nem hallott róla,
Miért került oda, senki sem tudta.
Aztán egy nap, mint egy csoda jött,
Egy édesanya és fia, keze nyújtott.
„Jöjj, Hektor, gyere, itt biztonság van,
Itt megtalálod a szeretetet!”
Alf és Szuszi, két kutya mellé,
Így lett a család öt tagú már.
Búgó szél, aranyló napfény,
Léptek szaladnak, boldog a lélek.
Minden együtt, minden tökéletes,
A szeretet mindig hazahoz!
Hektor, Hektor, védett világ,
Jókor jöttél, amikor vártak rád.
Szólt a nevetés, szólt a vidámság,
Veled együtt indult el a boldogság!
Évek mentek, mindig új kirándulás,
Bőrük alatt a szabadság hívása.
A tengerpart, a fák, a hegyek,
A közös pillanatok, a legszebbek.
De jöttek a napok, mikor elfogyott a szó,
Az édesanya elment, a fájdalom maradt.
majd Alf és Szuszi egy-egy csillagként eltűntek,
És Hektor, csak ő maradt, a fiúval együtt.
A kert már csendes, az út is más,
De ők ketten együtt, minden napra vár.
Búgó szél, aranyló napfény,
Léptek szaladnak, boldog a lélek.
De most már néma minden táj,
Az idő nem áll meg, elhalkul a világ.
Hektor, Hektor, védett világ,
Jókor jöttél, amikor vártak rád.
Szólt a nevetés, szólt a vidámság,
De most már csak egy csendes emlék.
Hektor, Hektor, most már egyedül,
A fiú és te, csak ti ketten, az idő.
Várjátok a reggelt, a nap új csodáját,
Bármi jön, ti együtt várjátok a csodát.
És a fiú nézi, ahogy Hektor fárad,
De még mindig ott van a szemében a tűz,
Ők ketten már csak egymásra számíthatnak,
A világ elhalad, de a szeretet örök.