Az éjszaka lángjai

Az éjjel fénye lángra lobban,
A színpad hív, én jövök nyomban.
A hangfalak üvöltik a nevem,
Az éj királya ma én leszek, igen!
Hajunk lobog, gitárok szólnak,
A dobok dübörögnek, lángok gyúlnak!
Ez a rock, az igazi élet,
Csak a hang, és a szabadság éghet!
A város alszik, de mi nem fékezünk,
A vérem forr, csak előre nézünk.
A világ peremén, a csillagok alatt,
Miénk az éjjel, amíg tart a pillanat!
Hajunk lobog, gitárok szólnak,
A dobok dübörögnek, lángok gyúlnak!
Ez a rock, az igazi élet,
Csak a hang, és a szabadság éghet!
Nincs visszaút, az út csak előre visz,
A szívem ritmusra ver, ez a végső víz!
A szél a fülemben, a színpad a helyem,
Ez az én világom, itt van az életem!
Hajunk lobog, gitárok szólnak,
A dobok dübörögnek, lángok gyúlnak!
Ez a rock, az igazi élet,
Csak a hang, és a szabadság éghet!
Hajunk lobog, gitárok szólnak,
A dobok dübörögnek, lángok gyúlnak!
Ez a rock, az igazi élet,
Csak a hang, és a szabadság éghet!
Hajunk lobog, gitárok szólnak,
A dobok dübörögnek, lángok gyúlnak!
Ez a rock, az igazi élet,
Csak a hang, és a szabadság éghet!