Dalszöveg
Élek futnak össze, szögek szorítják,
A térben állok, s bárki bármit mond,
Hat oldalamon nyugalom honol,
Egyszerű és pontos, nézz csak rám, bolond!
Kotzka vagyok, tömör, kemény,
Hat éle szeli az idő terét,
A rend a testem, a szívem az ég,
Számok s csillagok rejtjeleként.
Négyzet a szemben, a tükör a mély,
Bennem a világ és az űr összeér,
Lapok közt titkok, szögek közt álmok,
A kotzkában minden igazság lángol.
Kotzka vagyok, tömör, kemény,
Hat éle szeli az idő terét,
A rend a testem, a szívem az ég,
Számok s csillagok rejtjeleként.
Ha feldobsz, pörgök, az élet vagyok,
Sorsok írása, hat kis lapom,
Fordulok, csillogok, utat mutatok,
És mikor lehullok, egy új út ragyog.
Kotzka vagyok, tömör, kemény,
Hat éle szeli az idő terét,
A rend a testem, a szívem az ég,
Számok s csillagok rejtjeleként.
Végül is csak vagyok, szögletes test,
Színeim fénylenek, játszva kerget,
Mégis magamban mindent cipelek,
A világ köröttem, ha engem felel meg.