együtt

Már látni a partot, de jön a dagály,ha egyedül vagy, elsodor az ár.
Imbolygó csónak, szembe fúj a szél,egyre távolabb vagy, hiába eveztél.
Ilyen az élet, most már tudod jól, szeretnél felébredni,pedig nem alszol.
Gondolatban küldöm, üzenetem neked, bárhol érsz is partot,én ott leszek.
Szívünk már össze fort,eltörni nem lehet,
együtt éljük át
az életet.
Utunk mi össze ért,átrohan mindenen,
tüzön ,vizen,
üveg hegyen.
A télnek vége, tavaszodik már,szívárvány színekbe, öltözik a táj.
A jégből víz lesz, sötétből fény,szürke múltból színes, jövőt szeretnénk.
Végre minden más lett, fordult a szél irány, egymás mellett együtt, evezünk tovább.
Ahogy a nap a fénnyel, holddal a csillagok, történhet bárhol bármi, én mindig veled maradok.
Szívünk már össze fort,eltörni nem lehet,
együtt éljük át
az életet.
Utunk mi össze ért,átrohan mindenen,
tüzön ,vizen,
üveg hegyen.