Madárdal

Egyedül sétálok a kerti fák alatt,
egy kis rigó dalolgat ott nekem,
kedvesen figyeli álmodozásomat,
csendben hallgatom őt az árnyas fák alatt.
Daloló hangja megidézi Kedvesem,
álmot hoz zenéje a messzi világból,
a dal elringat engem mindig kegyesen,
hogy újra megtaláljam drága Kedvesem.
A lelkem szeret a zenére álmodni,
a madárdal hozza neki a szendergést,
dal szárnyain álomvilágba repülni,
ott tudjon zenétől csodáról álmodni.
Vágyódom a Kedvesem hangját hallani,
csak az álomból ne ébredjek fel,
mert kedves hangját az álom fogja hozni,
daloló madártól szeretném hallani.
Szerelmes énekhang, mely keresi párját,
lelkemnek a vágyát újra feléleszti,
ölelni szeretné kedves madárkáját,
álomtól kábultan nem leli a párját.
A madárka ekkor hirtelen elröppen,
az éneket magával viszi tovább,
szertefoszlik a dal varázsa odalenn,
lelkemből az álom hirtelen elröppen.
Hiába szólt a dal, szép volt, de csak álom,
a dal szépségét továbbra is csodálom,
csoda országának varázslatát várom,
hallgatni muzsikát, mert az volt szép álom.