Búcsú szonett

Búcsú szonett
Szóljon hát a lantom, most csak tinéktek,
emlékül hagyom néktek régi álmom,
hogy sójom szárnyon repüljön a dalom,
és majd azt mondhassam isten véletek.
Elhagytam már régen az ifjúságom,
lámpásomnak fénye már csak sápatag,
kihunyóban mint egy lehulló csillag,
nem maradt már más csak a mécs világom.
Halvány fény,most feldereng az égen,
milliárd csillagközt elveszni látszik
de lantomnak húrja,táplálja a fényt.
Talán maradok még az égi fényen,
még mielőtt a lét végleg kialszik,
és megragadom az utolsó reményt.
Búcsú szonett
Szóljon hát a lantom, most csak tinéktek,
emlékül hagyom néktek régi álmom,
hogy sójom szárnyon repüljön a dalom,
és majd azt mondhassam isten véletek.
Elhagytam már régen az ifjúságom,
lámpásomnak fénye már csak sápatag,
kihunyóban mint egy lehulló csillag,
nem maradt már más csak a mécs világom.
Halvány fény,most feldereng az égen,
milliárd csillagközt elveszni látszik
de lantomnak húrja,táplálja a fényt.
Talán maradok még az égi fényen,
még mielőtt a lét végleg kialszik,
és megragadom az utolsó reményt.