Cigarettafüst

Cigaretta füstje hagyja el az ajkam,
Mint hűvös estéken a lehelet, száll halkan!
Nem szólok, csak egy sóhaj tör ki belőlem!
Csendben elillan,
Ahogyan eltűntél szavak nélkül, nyomtalan!
Szám széle érinti,
Beleszippantok!
Nem érzem már szád ízét,
Csak az emlékekbe kapaszkodok!
Merre dobban a szíved.
Hol lehetsz, mondd?
Karod, mely ölelt egykor.
Most féltőn ki köré fonod?
Eszedbe jutok-e,
Szívedben hagytam-e nyomot?
Talán hazug volt minden szavad?
Vagy a valóságot titkolod!
Eldobtad szívemet,
Mint egy cigarettacsikket!
S hanyag mozdulattal tapostad szívemet!
Ahogyan a földre hajított
Cigarettavéget!
Úgy törted össze az álmaimat,
És a rólad alkotott képet!
Azt hiszed, játék az élet,
Hazudtál vagy titkoltad a valódi éned!
Valaha éreztél-e bármit, de már elmúlt, nem tudhatom,
Hisz a szavaid igazságát már nem kutatom!
Mégis azt hiszem, te csak menekültél,
Megijedtél attól, amit éreztél!
Elmúlt, mint a cigaretta füstje, elszállt!
Az imént még itt volt, de mára már láthatatlanná vált!