Épitünk

(Vers 1)
Minden nap egy új alap, amit lefektetek,
Egy világot építek, ahol minden rész a helyére kerülhet.
A gépek zaja, az ütem ritmusa,
A tervem halad, és én irányítom az utamat.
Látom a gyárat, ahogy nő és él,
Az áramkörök világítanak, a szalag mozgásba lép.
A világomban minden működik, ahogy én akarom,
Ez az a hely, ahol végre pozitívan látom az álmom.
(Refrén)
Építek, és ez elég,
A gépek hangja adja a ritmust, és ez a fény.
Nem kell más, csak hogy minden működjön,
Ez az én világom, ahol minden a helyére kerül.
(Vers 2)
Az acélöntödék füstje az égbe száll,
Az erőművek zúgnak, a munka itt nem áll.
Minden kis részlet, amit megterveztem,
Az én kezemben van, és ez ad értelmet nekem.
Nem kell a világ ítélete, csak az alkotás,
Az építkezés minden nap új kihívás.
Az élet egyszerű itt, de mégis nagyszerű,
Mert az alkotás öröme az, ami felemel és visz előre.
(Refrén)
Építek, és ez elég,
A gépek hangja adja a ritmust, és ez a fény.
Nem kell más, csak hogy minden működjön,
Ez az én világom, ahol minden a helyére kerül.
(Bridge)
Lépek előre, minden új lépés egy új terv,
A csövek, a szalagok mind mozgásba lendülnek.
Nem kell tökéletesnek lennie, csak hogy haladjon,
És a nap végén elégedetten nézem, amit alkottam.
(Refrén)
Építek, és ez elég,
A gépek hangja adja a ritmust, és ez a fény.
Nem kell más, csak hogy minden működjön,
Ez az én világom, ahol minden a helyére kerül.