Dalszöveg
(Vers 1)
Néznek rám, és nem értenek,
Minden nap a gépnél ülök, ez az, amit szeretek.
Azt mondják, elpazarolom az időmet,
De ők nem látják, hogy a játékban az erőm, az életcélom ott lebeg.
Az ujjaim a billentyűzeten táncolnak,
Miközben a világom kinyílik, és én harcolok a sorssal.
Lehet, hogy nem értik, de én tudom jól,
Hogy a csaták, amiket vívok, többet jelentenek, mint gondolnák valahol.
(Refrén)
Játszom, és ez az életem,
Nem kell a világ, hogy értse, miért küzdök, mert én nyerek.
Világbajnok leszek, nem kell más út,
A belső démonjaimat már legyőztem, az a fontos, nem az, amit a társadalom mutat.
(Vers 2)
Mondják, hogy nem valós az, amit látok,
De én tudom, hogy a célom nagyobb, mint amit ők várnak.
A monitoron túl is van egy világ,
De én a játékban találom meg az erőm, és nem félek, ha rám várnak.
Minden nap egy új harc, új kihívás,
A belső démonokkal szemben győzök, nincs már más kívánság.
Nem kell a társadalom ítélete,
Mert a játékom az én történetem, és ez az én fegyverem.
(Refrén)
Játszom, és ez az életem,
Nem kell a világ, hogy értse, miért küzdök, mert én nyerek.
Világbajnok leszek, nem kell más út,
A belső démonjaimat már legyőztem, az a fontos, nem az, amit a társadalom mutat.
(Bridge)
Nem kell az útmutatás, én már látom a fényt,
A célom világos, és nem veszem el tőlük a képet.
Az ujjaim vezetik a sorsom,
A játékban találtam meg a helyem, és nem kell, hogy mások megértsék, miért vagyok otthon.
(Refrén)
Játszom, és ez az életem,
Nem kell a világ, hogy értse, miért küzdök, mert én nyerek.
Világbajnok leszek, nem kell más út,
A belső démonjaimat már legyőztem, az a fontos, nem az, amit a társadalom mutat.