[intro] [verze1] szürke ködben nyúlik el a reggel, fénysugár játszik sárga levelekkel hull a lomb, fényes aranyba öltve, lassan Földre ér, és eltűnik örökre [verze2] álmosan kúszik a nap az égre, ködtakaró vár a szélre tél nesze még halk és óvatos, de a hajnal hideg ujja már fagyos [chorus] az Ősz ruhája, színekben pompázik, de a ruha mögött már a halál vadászik tort ül az idő, csendes ünnepély, A földön az elmúlás mindent lecserél. [verze3] Színes levelek hullanak mint a könnyek, de a fák mélyén már a végzet gyökerez. A csalfa őszt azért látod szépnek mert arany színeivel elrabolja a szíved [verze4] minden gyönyörű színnel, csalfa levéllel ködtáncos, tarka ruhás őszi réttel már cinkosan a közelgő halál üzen a temetést enyhítve, mindenkiben [chorus] az Ősz ruhája, színekben pompázik, de a ruha mögött már a halál vadászik tort ül az idő, csendes ünnepély, A földön az elmúlás mindent lecserél. [outro]