Hiány

A test magától mozdul, nincs jelen,
mint árny, ha napra lép – de színtelen.
A szoba csendje rám simul, beteg,
nem ad vigaszt, csak hallgat: eltemet.
A múlt sötét, már árnya sincs talán,
csak ott ragadt, mint folt az ablakán.
A gondolat se formál mondatot,
a szó megáll, ahogy kimondatott.
Nem fáj. Nem éget. Csak hiány maradt,
mint víz helyén a meder, hol szalad
a semmi le – de nincs is már hova.
Vérem dobol, vagy csak a lét zaja.
És néha úgy tűnik, hogy még vagyok –
Hátranézek, és nincsenek nyomok.