Lépteim magasra vittek, elhalkult a világ, csak a szél simít erősen, körülöttem jár. Szemeimen át tekint lelkembe a táj, megpihen a horizont a hegyek csúcsán. Minden oly aprónak tűnik, s távoli, itt nem érhetnek el a világ gondjai. Csak a gondolataim hallom, varázsol, nyugalom és csend árad a távolból. Letűz a nyári Nap sugara a lombokra, a zöldet megtöri a falu színkavalkádja. Rohannak az emberek, annyira apró az élet, meddig tűr még minket a haldokló természet?! Az ég kékjébe merül most a gondolat, meddig lehet még miénk ez a pillanat?