Julcsi&Feri

(Verze 1)
Julcsi egy padon ül, a Szepessy park mélyén,
A múltat nézi csendben, talán elveszett remény.
Feri messze jár, de mégis közel,
Julcsi szíve dobban, suttogni kezd, hogy "gyere el."
(Refrén)
Várlak, Feri, várlak én,
Szepessy parkban egy régi estén.
Tudom, hibáztam, de megbocsátasz,
A szíved mégis haza találsz.
(Verze 2)
Feri a távolból figyeli Julcsit,
Szíve mélyén érzi, hogy nem szabad félni.
Volt fájdalom, voltak hibák,
De a szeretet erősebb, mint a régi viták.
(Refrén)
Várlak, Feri, várlak én,
Szepessy parkban egy régi estén.
Tudom, hibáztam, de megbocsátasz,
A szíved mégis haza találsz.
(Híd)
Megbocsátás öleli át a fák árnyékát,
A park újra éled, mint egy szív dobbanás.
Julcsi és Feri, két eltévedt lélek,
Végül megtalálják a közös remények.
(Refrén)
Várlak, Feri, várlak én,
Szepessy parkban egy régi estén.
Tudom, hibáztam, de megbocsátasz,
A szíved mégis haza találsz.
(Kimenet)
Várlak, Feri, várlak én,
Szepessy parkban, ahol minden kezdet újra él.