vashold csontja roppanik, a vénusz-domb fölé egy rozsdás kereszt emelkedik a végső nap mögé kóbor lovag szemében, az éjjel árnya jár tűzlázában kiállja, az utolsó próbát
csöndes lovag menj haza, a nagy csaták kora elhamvadt mint a szilfa korszak néma sóhaja vágyvezér, szolga sár, szélbajnok, tűzmadár vasmarok, a kard halott, bal bajnok eldarál
hét királyság bús lovagja vitéz dalok bajnoka a csontig érő holdszilánkok fájnak, égnek nem találod igaz utad, de ha van hova válj köddé, tűnj haza
nagy hatalmak játékaként, ügyes cselek közt vacogsz elérhető glóriákkal az igaz bajnok nem halott
csönd a nyűg, egy lélek máglya minden szó egy új zászló nincs mit tenni, menj, ha ennyi az emlékezet nem tárol