Lovag

vashold csontja roppanik, a vénusz-domb fölé
egy rozsdás kereszt emelkedik a végső nap mögé
kóbor lovag szemében, az éjjel árnya jár
tűzlázában kiállja, az utolsó próbát

csöndes lovag menj haza, a nagy csaták kora
elhamvadt mint a szilfa korszak néma sóhaja
vágyvezér, szolga sár, szélbajnok, tűzmadár
vasmarok, a kard halott, bal bajnok eldarál

hét királyság bús lovagja
vitéz dalok bajnoka
a csontig érő holdszilánkok
fájnak, égnek nem találod
igaz utad, de ha van hova
válj köddé, tűnj haza

nagy hatalmak játékaként, ügyes
cselek közt vacogsz
elérhető glóriákkal az igaz bajnok
nem halott

csönd a nyűg, egy lélek máglya
minden szó egy új zászló
nincs mit tenni, menj, ha ennyi
az emlékezet nem tárol