Arpi Lacika Peti levon Lajos Martin

Az utcák még forrók, bár leszállt az éj,
a falak suttognak — minden lépés veszély.
Dobban a szív, mint egy régi dob ritmusa,
vérben a tűz, nem alszik ki soha.

A hold alatt eskük köttetnek csendben,
szemek beszélnek, nincs helye rendnek.
A múlt sebei bennünk élnek tovább,
de táncol a lélek, ha fáj a világ.

Gitár sír, a hangja füst és bor,
minden akkord egy el nem mondott sor.
Nem futok már — állom a sorsomat,
hamu és láng között írom a holnapomat.

Corazón nem hazudik, csak dobban erősen,
igaz ember áll meg a tűző fényben.
Ha bukok is — méltón teszem,
mert a tűz bennem nem idegen.