Az utcák még forrók, bár leszállt az éj, a falak suttognak — minden lépés veszély. Dobban a szív, mint egy régi dob ritmusa, vérben a tűz, nem alszik ki soha.
A hold alatt eskük köttetnek csendben, szemek beszélnek, nincs helye rendnek. A múlt sebei bennünk élnek tovább, de táncol a lélek, ha fáj a világ.
Gitár sír, a hangja füst és bor, minden akkord egy el nem mondott sor. Nem futok már — állom a sorsomat, hamu és láng között írom a holnapomat.
Corazón nem hazudik, csak dobban erősen, igaz ember áll meg a tűző fényben. Ha bukok is — méltón teszem, mert a tűz bennem nem idegen.