Éjfél üt az óra, nyomda fénye villan, Dabas szívében, ahol az álom kihullan. Tizenkét órás műszak, nem alszik a szem, Őrködöm a csendben, ez a város az enyém.
Nyomdagépek hallgatnak, csak a neon zúg, Kint a sötét utcán kutyák hangja fut. Éjjeli őr vagyok, nincs pihenés ma, A kártya pittyen, belépésre kész a kapu fala.
Fáradt a testem, de pörög a fejem, Az idő lassan csorog, nem enged engem. Munkaidő hosszú, tizenkét kerek óra, De itt a helyem, ez az én valóm ma.