Letra
Az emberek között járva,
Sok gonosz embert látva.
Elfajzott világot, szánva,
Mint egy elhagyott, árva.
A szerető karom kitárva,
Kitartóan írok, de hiába.
Méltatlanul, megbántva,
Egy jobb világra vágyva.
Mint a fűbe bújó lárva,
Magát mélyebbre ásva.
Még jobb időkre várva,
Ettől a világtól, hányva.
Köztük értetlenül állva,
A számat is, csak tátva.
Már nem zavar a lárma,
A szívük, lelkük, zárva.
Akkor is, jó úton járva,
A sérelemeiktől elázva.
A világtól porig alázva,
És mindenkitől bántva.
Pálcákat törnek játszva,
Mint a majom mászva.
Értelmetlenül és hiába,
Mást is magával rántva.
De tudásuktól elszállva.
És csak a rongyot rázva.
Szavaik mélyen szántva,
De lehet elnémul a hárfa.
A szívembe sebet vágva,
Körmeit húsomba vájva.
A tudását apróra váltva,
Ostoba majommá válva.
Terjed a butaságuk árja,
Benne elsüllyed a bárka.
A versem veszlik kárba,
Elvész ködös homályba.
Nem fog csitulni a lárma,
Kardját szívembe mártja.
Rég elveszett, a szárnya,
A bölcsességének árnya.
Testemben izzik a dárda,
Tűztök engem a nyársra.
Betapostok már a sárba,
Mint mutatja ezt az ábra.
A világ csupán egy álca,
Aki meghal utána, áldja.
De aki él az előtte bánja,
A költő a verseit gyártja.
Estilo de música
Mumble Rap, Contemporary Classical, Sadness, Male Voice, 60-80 BPM