Letra
Elmerültem a sötétben, de te voltál a fény,
Ahogy rám néztél, minden más lett hirtelen.
Az éjszaka csendje elárulta a titkaid,
És én próbáltam megtalálni benned az igazit.
De a szavak elakadtak, a torkomban rekedtek,
Szívem súgta, hogy maradjak, de az elmém már menekült.
Az álmok, amiket szőttünk, mind széthullottak,
De még mindig érzem, hogy itt vagy velem valahol.
Mert te vagy az a dallam, ami mindig visszhangzik bennem,
Egy elfeledett szólam, amit sosem felejtettem.
És hiába keresem, nincs megoldás, nincs felelet,
Csak a basszus dübörög bennem, ami téged idéz meg.
A zongora halkan szól, mint egy régi emlék,
Minden hangjegy téged idéz, minden szó, amit féltettél.
Lépted nyomát követtem a hideg kövön,
De az út végén mindig csak én vagyok egyedül.
De még most is érzem, hogy valahol te is keresel,
A szíved egy ritmus, amit még nem felejtett el.
És bár az éjszaka elnyelt, a nap mégis felkel,
Újra és újra próbálok hozzád közel kerülni, de nem sikerül.
Mert te vagy az a dallam, ami mindig visszhangzik bennem,
Egy elfeledett szólam, amit sosem felejtettem.
És hiába keresem, nincs megoldás, nincs felelet,
Csak a basszus dübörög bennem, ami téged idéz meg.
Most már tudom, hogy el kell engedjelek,
De minden dallam, minden szó újra csak
Estilo de música
Melankolikus, érzelmes, baszus ,gitár vagy zongora aláfestéssel,