Emléked

megszűnt az Idő.,
észrevétlen én is.
csak a testetlen gyönyör
égett és repített bennem és körül,
sspirális pályáján vitt kéretlenül...
Hozzád.
eltűnt minden más.
az Idő lágyan kézenfogott,
mentünk és kinyílt
előttünk a Végtelen
és megszűnik az Idő, észrevétlen én is
csak a testetlen gyönyör
ég és repít bennem és körül
sspirális pályáján visz kéretlenül...
felemel, tisztít,
eltűnik minden tapasztalás.
miért történt meg ez az átváltozás
ha Te csak futottál, futottál magad körül.
Az Idő lágyan újra kézen fog.
most megyek, mögöttem
becsukódik a Végtelen
Rád nézek, s az emléked
de fáj . . .