megszűnt az Idő., észrevétlen én is. csak a testetlen gyönyör égett és repített bennem és körül, sspirális pályáján vitt kéretlenül... Hozzád. eltűnt minden más. az Idő lágyan kézenfogott, mentünk és kinyílt előttünk a Végtelen és megszűnik az Idő, észrevétlen én is csak a testetlen gyönyör ég és repít bennem és körül sspirális pályáján visz kéretlenül... felemel, tisztít, eltűnik minden tapasztalás. miért történt meg ez az átváltozás ha Te csak futottál, futottál magad körül. Az Idő lágyan újra kézen fog. most megyek, mögöttem becsukódik a Végtelen Rád nézek, s az emléked de fáj . . .