Letra
Azóta sem értem, mi történt azon a napon,
elvesztettem téged – a szívem nem hagy nyugton.
Köszönöm, hogy voltál, hogy fogtad a kezem,
most már csak a csillagok közt látlak, idebenn.
Hiányzol minden nap, de tudom, jól vagy ott,
egy helyen, hol nincs fájdalom, csak csillagfény ragyog.
Ne aggódj miattam, én most már rendben vagyok,
de nélküled csendesebbek lettek a napok.
Te vagy az a lány, kit megláttam egy napon,
és rögtön éreztem, hogy te más vagy.
Nem tudtam a neved,
de a sors közbeszólt, és beszélgetni kezdtünk valahogy.
Szavak jöttek lassan, sok idő után,
már a barátom, társam lettél talán.
Bár sose mondtam, mit érzek irántad,
nem mertem szólni – így maradtál hű barátom.
Azóta sem értem, mi történt azon a napon,
elvesztettem téged – a szívem nem hagy nyugton.
Köszönöm, hogy voltál, hogy fogtad a kezem,
most már csak a csillagok közt látlak, idebenn.
Hiányzol minden nap, de tudom, jól vagy ott,
egy helyen, hol nincs fájdalom, csak csillagfény ragyog.
Ne aggódj miattam, én most már rendben vagyok,
de nélküled csendesebbek lettek a napok.
A legjobb barátom lettél, láttad, ki bántott,
és én is végignéztem, mennyi sebet kaptál ott.
Aztán jött valaki, ki a szíved elragadta,
és végre boldog voltál – az élet visszaadta.
De aztán jött a reggel, amit nem feled a szív,
egy autó állt az úton, s a világ hirtelen hív.
Kórház lett az otthonod, harcoltál velem,
de két hét után elmentél – az ég lett már veled.
Nevetésed hallom néha egy régi dal mögött,
és érzem, hogy figyelsz rám – valahonnan föntről.
Az emléked őrzöm, mint kincset rejtek el,
s ha majd egyszer megyek, újra átölel.
Azóta sem értem, mi történt azon a napon,
elvesztettem téged – a szívem nem hagy nyugton.
Köszönöm, hogy voltál, hogy fogtad a kezem,
most már csak a csillagok közt látlak, idebenn.
Hiányzol minden nap, de tudom, jól vagy ott,
egy helyen, hol nincs fájdalom, csak csillagfény ragyog.
Ne aggódj miattam, én most már rendben vagyok,
de nélküled csendesebbek lettek a napok.