Te és én

(Versszak 1)
Egy nyári este, falu főterén,
Csattant az első csók, emlékszem rég.
2006 júniusa volt, szívemig ért,
Kéz a kézben, sorsunk útra kért.

Július jött, és kimondtuk végre,
"Járunk" – nevettünk az esti mesékre.
Barátokból lettünk valami több,
Egy titkos világ, ami csak rólunk szólt.

(Refrén)
Mert te lettél minden dallam,
Ahogy múlt az idő halkan.
Volt, hogy fájt, volt, hogy csend lett,
De a szívünk sosem engedett.
Asztalos kéz, város fénye,
De otthon vagy bennem örökre,
Hisz a kezdet 2006 nyara,
És ma is te vagy a dal szava.

(Versszak 2)
2008 nyarán elengedtelek,
De hiányod hívott vissza gyengéden.
Újra egymásra találtunk mi,
Két bolyongó szív nem felejti ki.

Te Budapestre, én vittem a reményt,
Dolgoztunk sokat, de együtt lett szép.
2011-ben közös otthon lett belőlünk,
A jövőt már együtt álmodtuk meg hőn.

(Refrén)
Mert te lettél minden dallam,
Ahogy múlt az idő halkan.
Volt, hogy fájt, volt, hogy csend lett,
De a szívünk sosem engedett.
Asztalos kéz, város fénye,
De otthon vagy bennem örökre,
Hisz a kezdet 2006 nyara,
És ma is te vagy a dal szava.

(Versszak 3)
2014 – gyűrű, eskü, csoda,
Megszületett Levi, szívünk boldogsága.
Emma 2018, majd Anna 2021,
Három kis csillag a közös ég alatt.

Volt sírás, küzdelem, éjjeli csend,
De minden vihar után újra kék lett fent.
Egymás támasza, harcban is társ,
A szeretet az, mi örökké ránk vár.

(Utolsó refrén – lassabban)
Mert te lettél minden dallam,
Ahogy múlt az idő halkan.
Volt, hogy fájt, volt, hogy csend lett,
De a szívünk sosem engedett.
Asztalos kéz, város fénye,
De otthon vagy bennem örökre,
Hisz a kezdet 2006 nyara,
És ma is te vagy…
…a dal szava.