Simon Ágnes:Köszönet az ápolóknak

Nem számít idő, a tér, a hely,
Nincsenek szólamok, hangos csevely,
Ők még tudják, mit hoz a holnap
Köszönet, köszönet
Az önzetlen ápolóknak!
Erős a lelkük, de szívük még vérzik,
Hivatásukat érzésből végzik,
Kemények és sokmindent tudnak
Köszönet, köszönet
Az önzetlen ápolóknak!
Légzést figyelnek
Álomra ügyelnek
Jajszót számolnak
Gyógyszert beadnak
Pelenkát cserélnek
Soha nem henyélnek
Ők aztán tudják hogy
Hány óra egy élet -
Nem kérdik, nem féltik
Mennyi lesz egy napjuk,
Két kezük óvását
Számolatlan kapjuk
Erejük, jó szavuk
Nem vonjuk kétségbe,
S végül velük megyünk majd
Az örök sötétségbe -
Honnan van erejük?
Ki küldte őket?
A jeltelen férfikat
S a jeltelen nőket?
Nem lengetnek hímes
Sosemvolt zászlókat
Köszönet, köszönet
Az önzetlen ápolóknak!