Nem számít idő, a tér, a hely, Nincsenek szólamok, hangos csevely, Ők még tudják, mit hoz a holnap Köszönet, köszönet Az önzetlen ápolóknak! Erős a lelkük, de szívük még vérzik, Hivatásukat érzésből végzik, Kemények és sokmindent tudnak Köszönet, köszönet Az önzetlen ápolóknak! Légzést figyelnek Álomra ügyelnek Jajszót számolnak Gyógyszert beadnak Pelenkát cserélnek Soha nem henyélnek Ők aztán tudják hogy Hány óra egy élet - Nem kérdik, nem féltik Mennyi lesz egy napjuk, Két kezük óvását Számolatlan kapjuk Erejük, jó szavuk Nem vonjuk kétségbe, S végül velük megyünk majd Az örök sötétségbe - Honnan van erejük? Ki küldte őket? A jeltelen férfikat S a jeltelen nőket? Nem lengetnek hímes Sosemvolt zászlókat Köszönet, köszönet Az önzetlen ápolóknak!