Majd egyszer újra köszönök a világnak Magamhoz ölelve a holnapot Kik ezer éve nem láttak Nem is hiszik, hogy én vagyok Majd egyszer újra hinni kezdek Hosszasan, ahogy az árnyék nyúlik el S emelt fejjel üzenek a képzeletnek Hogy mindig hinni kell. Majd egyszer együtt leszünk újra Mellém szegődik kislányos mosolyod Fekszünk csak a fűben, s az útra Látunk majd, hol lábnyomod Régtől nyomot hagyott. Csak a szívünk muzsikál majd ajkainkon. Most csak ágyba bújva félek, Mint a természet éjfél idején Hangtalanul, jelzés nélkül, s nem remélek… Aztán újra hiszem, hogy összetartozunk Mikor kezemet kezedbe teszem. Jó éjszakát,kedvesem.