ffd

Majd egyszer újra köszönök a világnak
Magamhoz ölelve a holnapot
Kik ezer éve nem láttak
Nem is hiszik, hogy én vagyok
Majd egyszer újra hinni kezdek
Hosszasan, ahogy az árnyék nyúlik el
S emelt fejjel üzenek a képzeletnek
Hogy mindig hinni kell.
Majd egyszer együtt leszünk újra
Mellém szegődik kislányos mosolyod
Fekszünk csak a fűben, s az útra
Látunk majd, hol lábnyomod
Régtől nyomot hagyott.
Csak a szívünk muzsikál majd ajkainkon.
Most csak ágyba bújva félek,
Mint a természet éjfél idején
Hangtalanul, jelzés nélkül, s nem remélek…
Aztán újra hiszem, hogy összetartozunk
Mikor kezemet kezedbe teszem.
Jó éjszakát,kedvesem.