A mélyben várunk
v4
@Janos Pőcze
A mélyben várunk
v4
@Janos Pőcze
Text
[Verse 1]
Kétezer-tizenhárom: hamu fedte be a napot,
A felszín mérget lehelt, a város elhallgatott.
Lent a sínek közt még őriztünk egy maréknyi nevet,
A rozsdás ajtón túl a csönd számolta a perceket.
[Pre-Chorus]
A lámpa pislákol, de nem alszunk még,
Tenyerünkben kenyér, szemünkben ég.
[Chorus]
A mélyben élünk, a mélyben várunk,
Fölöttünk kihűlt, halott a tájunk.
Ha egyszer tiszta szél jár odafent,
A nevünket vidd majd haza, idegen.
[Verse 2]
A peronon egy kislány krétával rajzolt kertet,
Kék folyót, almafát, s egy kaput, ami nyitva lett.
Az őrök váltják egymást, a csövek közt víz csorog,
Minden fal mögött egy régi élet dobban, ott.
[Pre-Chorus]
A lámpa pislákol, de nem alszunk még,
Tenyerünkben kenyér, szemünkben ég.
[Chorus]
A mélyben élünk, a mélyben várunk,
Fölöttünk kihűlt, halott a tájunk.
Ha egyszer tiszta szél jár odafent,
A nevünket vidd majd haza, idegen.
[Bridge]
Ne mondd, hogy vége, míg dobban a mellkas,
Míg egy kéz a másik kezébe kapaszkodhat.
A térképen nincs út, de a szív még tudja:
Nem örök a tél, csak hosszú az útja.
[Final Chorus]
A mélyben élünk, de többé nem várunk,
A rozsdás lépcsőn a hajnal felé járunk.
Ha egyszer tiszta szél jár odafent,
A nevünket vidd majd haza, idegen.
[Outro]
Egy krétakert nő a hideg kövön,
És valaki elindul a fény felé.
Kétezer-tizenhárom: hamu fedte be a napot,
A felszín mérget lehelt, a város elhallgatott.
Lent a sínek közt még őriztünk egy maréknyi nevet,
A rozsdás ajtón túl a csönd számolta a perceket.
[Pre-Chorus]
A lámpa pislákol, de nem alszunk még,
Tenyerünkben kenyér, szemünkben ég.
[Chorus]
A mélyben élünk, a mélyben várunk,
Fölöttünk kihűlt, halott a tájunk.
Ha egyszer tiszta szél jár odafent,
A nevünket vidd majd haza, idegen.
[Verse 2]
A peronon egy kislány krétával rajzolt kertet,
Kék folyót, almafát, s egy kaput, ami nyitva lett.
Az őrök váltják egymást, a csövek közt víz csorog,
Minden fal mögött egy régi élet dobban, ott.
[Pre-Chorus]
A lámpa pislákol, de nem alszunk még,
Tenyerünkben kenyér, szemünkben ég.
[Chorus]
A mélyben élünk, a mélyben várunk,
Fölöttünk kihűlt, halott a tájunk.
Ha egyszer tiszta szél jár odafent,
A nevünket vidd majd haza, idegen.
[Bridge]
Ne mondd, hogy vége, míg dobban a mellkas,
Míg egy kéz a másik kezébe kapaszkodhat.
A térképen nincs út, de a szív még tudja:
Nem örök a tél, csak hosszú az útja.
[Final Chorus]
A mélyben élünk, de többé nem várunk,
A rozsdás lépcsőn a hajnal felé járunk.
Ha egyszer tiszta szél jár odafent,
A nevünket vidd majd haza, idegen.
[Outro]
Egy krétakert nő a hideg kövön,
És valaki elindul a fény felé.
Musikstyle
Cinematic post-apocalyptic alternative rock with dark Eastern European atmosphere, slow stomping pulse, low toms and restrained industrial percussion, bowed cello drones, gritty electric guitar swells, sparse piano, gradual rise from intimate verses to a wide defiant chorus, expressive Hungarian male baritone, close dry vocal with cavernous reverb on chorus, raw textured mix with clear lyrics and dramatic dynamics.
